|
A hullámospapagáj a szabad természetben Ausztrália füves pusztáin nagy csapatokban él. Fű- és kisebb gyommagvakkal táplálkozik. A párok faodvakban költenek, a fészekalj 4-6 tojásból áll. A vadszínű példányok szinte kivétel nélkül zöld-sárgák, a fejükön és szárnyukon fekete hullámrajzolattal, amiről a nevüket kapták. A madarak a XIX. század végén kerültek Európába, azóta különböző szín- és formaváltozatot sikerült kitenyészteni. Napjainkban a hullámospapagáj a leggyakrabban tartott szobamadarak közé tartozik.
A madár leírása
A hullámospapagáj számtalan színváltozatban előfordul, sokukon látható a vadszínű példányok jellegzetes hullámrajzolata, míg más egyedekről ez teljesen hiányozhat.A nemek elkülönítése a csőr fölötti „viaszbőr” színe alapján általában lehetséges: az ivarérett tojóké legtöbbször mogyoróbarna vagy drapp, az ivarérett hímeké élénk kék színű. A fiatalok nemét nehezebb meghatározni, a tojók viaszbőre ilyenkor sokszor halványkék, a hímeké rózsaszín vagy lila. A madár ivarérettségét a szem szivárványhártyája alapján ítélhetjük meg: a fiatal madarak szivárványhártyája fekete, így a pupillától nem határolódik el, az ivarérés elérésére azonban fokozatosan világosodik, majd teljesen fehér lesz. (Megjegyzendő, hogy előfordulhat, hogy több éves korra is fekete marad a madár szivárványhártyája.)
A madarak elhelyezése
A madarat párban vagy csoportban tartsuk és tágas kalitkában helyezzük el. Egy pár madár számára a minimális méret a 30x50 cm alapterületű, 50 cm magas kalitka. Ügyeljünk arra, hogy a kalitka egyenes oldalú, és ne lefelé szűkülő legyen. Kalitkát vagy röpdét magunk is készíthetünk léckeretre rögzített csibehálóból. Mivel a hullámospapagáj csőre nem nagyon erős, nem kell attól tartanunk, hogy a fakeretet szétrágja. A kalitkát természetes anyagokkal rendezzük be: ülőbotként különféle méretű faágakat (gyümölcsfák, nyár, nyír) helyezzünk el és úgy rögzítsük, hogy ne tudjanak körbeforogni, amikor a madár rajtuk ül. Az ágak átmérője a madár lábának méretéhez igazodjon, kb 0,5-1,5 cm legyen. A természetes, különféle vastagságú faágak – az eszetergált farudakkal, műanyag pálcikákkal ellentétben – változatos fogási felületet nyújtanak, ami a talpfekély kialakulásának valószínűségét csökkenti. Ezenkívül a fakéreg lerágása kiváló unaloműző elfoglaltság a madarak számára, és a csőr megfelelő kopását is biztosítja. Az ülőbotokon kívül a kalitkába etető- és itatóedényeket helyezzünk el úgy, hogy egyrészt a madarak az ágakon állva kényelmesen elérjék azokat, másrészt ne tudják az ürülékükkel beszennyezni az edényekben lévő eleséget és ivóvizet. Etetőedényt készíthetünk kókuszhéjból, nagyobb dióhéjból is, de természetesen megfelelők a különféle felakasztható műanyagedények is.
Mellőzzük a kalitkából a hullámospapagájoknak előszeretettel ajánlott tükröket, csengőket, létrákat és keljfeljancsikat! Ezek a tárgyak nem tartoznak a madár természetes környezetéhez és nem pótolják a fajtársakat!
A kalitka aljára tehetünk újságpapírt vagy homokot, ezeket hetente 1-2 alkalommal cseréljük tisztára. A kalitkát huzat- és dohányfüstmentes, világos helyre tegyük, 1-1,5 méter magasságba. Nyáron az erős napfénytől óvjuk a papagájokat. A kalitkából a madarakat minél gyakrabban engedjük ki, hogy a szobában repülni tudjanak. Az egész életében kalitkában tartott madár kezdetben igen nehezen tájékozódik repülés közben, előfordulhat, hogy ablaknak, tükörnek, esetleg falnak repül, néhány alkalom után azonban már biztosan navigál és visszatalál a kalitkához. Tapasztalatom szerint a rendszeresen röptetett hullámospapagájok ha „kirepülték” magukat, visszaülnek a kalitka tetejére vagy a kalitkába. Röptetés előtt ellenőrizzük, hogy az ablakok zárva vannak-e, illetve a függönyt húzzuk az ablak elé, hogy a madár nehogy a nagy üvegfelületnek repüljön. Ügyeljünk arra, hogy a közelben kutya, macska ne legyen. A szobában szabadon engedett madarakat ne hagyjuk hosszú ideig felügyelet nélkül. A repülés rendkívül fontos a madár megfelelő egészségi állapotának fenntartásához. Repüléskor ugyanis fokozódik a vérkeringés intenzitása, javul a belső szervek (tüdő, szív, vese, máj, stb.) vérellátása, ezáltal e szervek elfajulása megelőzhető, megbetegedésük kockázata csökkenthető. Ezenkívül a madarak elhízását is megakadályozza a rendszeres röptetés.
A madarak táplálása
Az alaptakarmányt a hullámospapagájnak készült magkeverék adja, ez vörös- és fehér kölesből (40-60 %), fénymagból (30 %) és zabból (10-30 %) áll. Mivel a madár a magokat a héjuk nélkül eszi meg, a maghéjak nagy része az etetőedény tetején marad vissza, ezt naponta egyszer távolítsuk el. A hengeres önetetőket rendszeresen ellenőrizzük, mert gyakran fennakad bennük a mageleség. Naponta adjunk emellett friss gyümölcsöt, zöldséget (alma, körte, sárgarépa, uborka, stb.) és zöldeleséget (saláta, tyúkhúr, pitypang), természetesen alaposan megtisztítva, megmosva.
Hetente egyszer főzzünk lágyeleséget a madaraknak. Ennek alapja a keményre főtt, lereszelt tojás (30 percig forraljuk az esetleges salmonella baktériumok elpusztítása miatt), reszelt nyers sárgarépa és reszelt sajt, de ezeken kívül tehetünk bele reszelt kekszet, zabpelyhet, babapiskótát, diót, mazsolát a madár ízlése szerint. A lágyeleséget hűtőszekrényben másnapig eltarthatjuk. A madaraknak kínált lágyeleséget a nap végén vegyük el a kalitkából, nehogy a megromlott tojás megbetegedést okozzon. Időnként adhatunk a madaraknak fürtös kölest is, ezzel azonban vigyázni kell, mert ha állandóan előttük van, egyes madarak csak ezt eszik; ez nagyon egyoldalú táplálkozás és könnyen elhízáshoz is vezethet (különösen a nem röptetett egyedeknél).
Kálciumpótlásra szépiát (és nem „csőrkoptatót”) akaszthatunk a kalitkába. Nagyon fontos továbbá, hogy a madár aprószemű kavicshoz, gritthez vagy homokhoz rendszeresen hozzájusson. A zúzógyomor ugyanis a kavicsok segítségével őrli meg a kemény magbelsőket, a bélben csak ez után kerülhet sor az emésztésre. Tartós kavicshiány esetén a madarak az elégtelen emésztés miatt lesoványodnak. Mindezeken túl naponta adjunk friss vizet a madaraknak, az itatóedényeket pedig időnként tisztítsuk meg a rájuk rakódott algáktól.
Költés, fióka nevelése
Az állatartás legszebb része az utódok világrajötte. A hullámospapagáj jó tartási körülmények között könnyen szaporodik fogságban és igen nagy élményt nyújt a fiókák nevelkedését, kirepülését figyelemmel kísérni. Az együtt tartott hím és tojó madár legtöbbször könnyen elfogadja egymást, ivarérésük után párba állnak és szaporodhatnak. Tél végén, a nappalok hosszabbodásával egyre intenzívebbé válik az udvarlás, a madarak etetik egymást, majd párzanak. A költéshez fészekodú szükséges, amelyet az udvarlási időszak kezdetén tegyünk fel a kalitkára, röpdébe, majd a költés végén vegyük le, hogy a szülőmadarak „pienhessenek” a következő évi költési időszakig. Az odú kb 20x20x20 cm nagyságú legyen, 5 cm átmérőjű nyílással. A tojó 4-6 tojást rak, 2-2 napos különbséggel. A kotlási idő 18 nap, a kikelést követően a szülők begytejjel, majd később begytartalommal táplálják a kicsiket. A fiókák 30 napos korukban repülnek ki. A szaporodási időszakban, majd a fiókaneveléshez a madaraknak naponta adjunk friss lágyeleséget, zöldséget, gyümölcsöt, zöldeledelt a magkeverék kiegészítéseként.
Szelidítés
A hullámospapagájok legnagyobb része hamar hozzászokik az őt gondozó emberhez, nem menekül félve a felé nyúló kéztől. Megtaníthatjuk azt is (a kalitkából kiengedett madárnak), hogy az elé tartott ujjunkra ráüljön, vállunkra szálljon. Az emberi beszédet néhány mondat erejéig megtanulhatja, és – a tévhittel ellentétben, miszerint ez csupán hangutánzás volna – megérti és a megfelelő helyzetekben alkalmazni tudja. Ilyenfajta emberi kötődést legtöbbször csak magányosan tartott papagájoknál láthatunk. Nem hangsúlyozható eléggé azonban, hogy az így „megszelidített” madarak naponta több órányi törődést igényelnek, hiszen az embert tekintik egyetlen társaságuknak. Amennyiben nem tudjuk ezt biztosítani, ne akarjunk ilyen emberhez szoktatott madarat! Véleményem szerint tartsuk a papagájokat párban vagy többedmagukkal, hiszen a fajtársakat az ember nem pótolhatja.
Forrás: http://www.varoterem.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
